Broken Angel

Emlékezz rám 2

(Carp-E)
Szerelmem még zakatol az eltűnt szavak vágányán,
Mondd hogy te is így érzed és halálomig várnál rám
Számomra az elmúlt idő lett a menedékem,
Pár emlékkel most rólad mégis megelégszem.
Félve nézünk egymásra mert kezedben az életem
Az idő tőlem elrabolna és nekem kell megvédenem
Hogyan állítsam meg? Kérlek mondd el és én úgy fogom!
Már nem akarok felnőni... halkan suttogom...
Eltűnnék elbújnék, de bárcsak láthatnád
Mert számtalan év nem volt elég amíg vártam rád
De ha nehéz lesz, én úgyis megszököm
Az elmúlás integet és gyáván elköszön
Szívem zenedoboza magát kinyitni még képtelen
Bezárva hallgat benne pár kósza érzelem
Nem hitt bennem más, végül te mondtál le rólam
Ez egyedül nem megy te kellesz hogy megoldjam!

Refrén: (Ladányi Patrícia)
Emlékezz rám mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem

Emlékezz mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem

(Horus)
Múlnak az évek a szalag lejárta után,
Halványuló lényem egy emlék marad csupán
Egy eltévedt világban egy szenvedélyes lélek,
Ki úttalan utakon ködös rengetegbe tévedt
Végső lehelettel égbe küldött kívánságom nem más
Csak emlékemet őrizd meg bár tudom úgyis megvársz
Egy kis helyet hagyj meg nekem ahol nyugalomra lelhetek,
Hogy tudjam azt nem feled el a szíved mikor elmegyek!
Oly messze száll a szó, de távol még a cél
Vajon megkapod e mindezt, ugyan nálad partot ér?
A semmibe fog veszni vagy a világ zárja magába
Lesz ki befogadja vagy a magány küldi halálba
Bizonytalan jövő, bizony nem tudom mit tartogat
De bízom benne egyszer talán hallom még a hangodat
Karjaimba borulva csókolod a szám
De addig annyit kérek mindig emlékezz rám...

Refrén: (Ladányi Patrícia)
Emlékezz rám mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem

Emlékezz mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem

(Shady)
Hiányzol néha még, látom az arcodat
De a filmünk véget ért és nem úgy mint az alkonyat
Mert elsötétült minden már hova tűntek a színek?
Néha ízekre szednek a szomorú keserű ízek
Bár csak akkor haltunk meg amikor elvesztettelek téged én
Mindig tudtad hogy az álom egy halott napon véget ér
Összeköt minket már egy alig látható kis szál
Egy emlék fonál az idők végezetéig kószál
De reggel mikor a hideg megfogja a lábam,
Rémlik hogy mohón kohóforró tested karjaimba zártam
Próbáltam visszafolyatni de kigördült egy könnycsepp
Nem mondom hogy könnyű de álarcot kell öltsek
A szerelmed így szörnyű talán én voltam a bölcsebb
Hogy ne bántsalak többé meg így kellett hogy döntsek
Még fáj de egyszer szép emlék lesz tán
Bocsáss meg és tiszta szívvel emlékezz rám

Refrén: (Ladányi Patrícia)
Emlékezz rám mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem

Emlékezz mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem

Emlékezz rám

(Petrix)
Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat,
Hogy lesz amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat,
Hogy felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye,
De ha hívni próbálnál túl késő, nem lesz aki felvegye.
Így egy kicsit megkésve, itt hagyom most emlékbe,
Mind azt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe.
Elvégre már olyan régen belopták a fülembe,
Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ütemre.
Létezésem értéke és elmúlásom rém képe
Beolvadt a zenémbe (de lehet, hogy nem kéne)…
Mert miért ne? Kit érdekel minek mi a mértéke
Úgy is por és hamu lesz mindegyikünk a végére.
Ha szerencsém van esetleg még azt a kort is megérem,
Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem.
És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,
Hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében.

Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem

(Carp-E)
Emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem,
De pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetem
Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
Egy tükörben az életem, vagy csak a látszat eltakarja?
Vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzok?
Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok?
Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe
Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve
Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán
Csak elmosolyodsz rajta, hogy én néztem rád oly bután
Lehet, hogy nem szerettél, de bár csak én lennék az egyetlen
Kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem
Most kettesben csak én meg te, a zenész és a hallgató
Ez érted szól, hisz emlékünk most így dalban hallható
Én szeretettel adom ezt, remélem érzed azt hogy neked szól
Hozzád, és ezt ezért írtam, majd veled lesz, ha elalszol.

Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem

(Horus)
Erdő mélyén dús fa lombját, fújja még a szél,
Egyedül csak én nem értem, miről mit beszél.
Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre,
Egyszer megígértem szeretni foglak téged mindörökre.
De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek,
Nem maradt már semmi csak egy ének, fel az égnek.
Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád,
Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád.
Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben,
Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben.
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem,
Dallamok mögé rejtőzöm mert mind idáig féltem.
Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad,
A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab.
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
Csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott.

Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem

(Shady)
Szavam szívekbe fúródó tollból indítható rakéta,
Így nyomot hagy az éterben, megérzi a planéta.
De aki a hallgatásom nem érti az a beszédemet sem
Aki meg nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen.
Ez az életem emléke, emlékeztet elméket
Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek.
Csak játszottam és kacagva ástam a síromat,
Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat.
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
Így az idő távlatából már minden másképp fest
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
Tele félelemmel, jah hatalmas falakkal
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem.
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem 80, éltem halálomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.

Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem

Beforratlan sebek

(Horus)
Könnycsepp fut az arcomon, ha az ágyam mellé térdelek,
Uram miért nem értelek? Miért nem mondod azt, hogy ég veled?
Őszintén remélem, tévedek, de rám tekinteted nem veted,
Fájdalmat kapok reggel beforratlan sebekkel ébredek,
Lehullt az eső, hangom már a köddel száll az égig,
A napsugár a felhők között fájdalmam híre miatt fénylik.
Nem vágyom a jóra, a dicsőítő szóra,
Soha nem kértem semmit az égtől, még nem jött el az az óra.
Egy csalódott srác vagyok ki a semmi közepéről érkezett,
Kinek fáj ha szíven döfik, mikor azt ordítják, hogy ég veled.
Vérzik a szívem, ha a fájó múltra gondolok,
Igazad volt te tudtad egyszer majd a gonosz felé fordulok.
Tested megremegett, de én megfogtam két kezed,
Szemedbe nézve, magamat láttam, ki a rosszról megfeledkezett.
Elmúltak a fájó rossz idők de még a hegek megmaradtak,
Maradnak is, míg a föld alá nem raknak.

Refrén:
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak

(Carp-E)
Lassan elteltek az évek, és most bevillannak képek
Nem tudom, mit tehetnék, még nem tudom mit érzek
Volt, hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom
Nekem te voltál a lány, akire örökké kell várnom
Hidd el nekem, sajnálom, tudom, nem tudsz többé szeretni
Most egy új utat kell keresni, és veled együtt feledni
Sajnos nem lehet ezt én is tudom, így bocsánatot kérek
És bánni fogok minden sort, ameddig csak élek
Mert fontos voltál nekem érzem, talán több mint barát
És így próbálom most megdönteni szíved erős falát
Csak, hogy megbocsásson, s végre én is megnyugodjak egyszer
Mert nem forrt be a seb, de talán enyhíthetem ezzel
Mert bár nem beszélünk róla, de megtörtént mi tudjuk
Csak két ismerős vagyunk kiknek volt még közös múltjuk
De vajon lesz e jövőnk, erre tőled várok választ
De ne is mondj még semmit, ha az kételyeket támaszt

Refrén:
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak

(Shady)
Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél,
Mint egy angyal olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél,
Emlékszem szavadra, és mikor megfogtad kezem,
Bizsergető érzés járta át testem, tudtam ez lesz a végzetem.
Ha egyet kívánhatnék, az Te lennél, tündöklő éjszakám,
Fényes nappalom, édes angyalom a felhők fölül nézz ma rám.
Vesd le rám tekinteted és borítsd rám a szárnyaid,
Miként egykor én takartalak be és teljesítettem vágyaid.
Úgy csillogott a szemed, mint a tó vize, ahol sétáltunk,
Most pedig úgy hullik az eső, ahogy a könnyem hullt mikor szétváltunk.
Tudtam én is nagyon jól, hogy semmi sem tart örökké,
Pedig Te voltál az egyetlen, aki velem törődtél.
Fázom, vacogok, a halál hideg arca simogat,
Nem a nyári virágeső, ami ránk dobálta a szirmokat,
Virág borítja sírodat, előtte, itt állok az esőben,
Hallom a hangod, ahogy hívogat, a félelmeim legyőztem.
Az a szenvedés, hogy élek, nélküled létezem de minek,
Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek.
De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos, foltos zsebein
Az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim.

Refrén:
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak

A karjaidban meghalni

Refrén:
Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight
Oh I,

(Horus)
Egyszer, régen volt egy lány, akit szívből szerettem,
Nem érdekelt senki, de érte bármit megtettem.
Magával ragadott és ellenne semmit nem tehettem,
Érte sok rossz dolgomat a föld alá temettem.
Sok-sok hónap eltelt, vidáman és boldogan,
Szerettük egymást, kitartottunk egymás mellett jóban-rosszban.
Az ő nevét lehetett hallani minden mondatomban,
Akármikor kellett futottam hozzá azon nyomban.
De rájöttem, hogy gond van, közöttünk bomba robban,
Azt mondta, hogy már nem szeret, na akkor voltam bajban.
Veszekedések, sírás, hirtelen jött a szakítás,
Egyenesen egy drámába illő volt ez az alakítás.
Idegileg is megviselt és eltávozott a lelkem,
Elhagyott az a lány, akit a legjobban szerettem.
Kiborultam, sírtam, és csak ezt hajtogattam neki,
Könyörgöm, csak hagyj a karjaidban meghalni.

Refrén:
Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight

Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight
Oh I,

(Shady)
Könyörgöm, csak hagyj a karjaidban meghalni,
Csak Veled szeretném a kis életem elcsalni,
Számtalan éjen voltam mélyen
Sok napon át feküdtem kábán
Csomót keresve a kákán, de el én futottam gyáván,
Nem tudok másra gondolni szíved elrablóját látván,
Titkon annak örülnék, ha cédulát láthatnék a lábán,
Persze Neked, azt kívántam sok sikert,
Közben úgy éreztem magam, mint egy kivert
Kutya, aki vérbe fagyva, bár élve hagyva vár, hogy valaki befogadja.
A vád bánt kérges szívemből egy darabot lehánt,
Én látom, ha vérzel, és ha ebbe a darabba nézel,
Te is láthatod szerelmem, szerelmem nem vész el.
Nem akartam, hogy belém láss, de most rá visz a kényszer.
Maradj velem örökre és ha rosszat érzel
Kapaszkodj belém két kézzel, akkor nem lesz vészjel,
De elérni csak úgy fogsz, ha szívvel látsz, nem ésszel.

Refrén:
Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight

Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight
Oh I,

I keep looking for something I can't get
Broken hearts lie all around me
And I don't see an easy way to get out of this

(Horus)
Azt kívántam magamnak, hogy az utcán vérbe fagyva,
Haljak meg mindenkitől távol, magányosan kitaszítva.
Ültem a teraszon a cigit kartonszámra szívva,
Az öngyilkosság gondolatát mindig az agyamban tartva.
Minden egyes éjszaka bőgtem, mint egy ökör,
Elegem volt már abból, hogy én voltam a szemetes vödör.
Amibe beledobhattál bármit, mondhattál rá bármit,
Hozzám mindig jöhettek hisz vigasztaltam bárkit.
De én nem kaptam ezt vissza mikor rám szakadt az égbolt,
Mindenki csak basztatott és rosszabb lett mint volt.
Már csak egy fekete folt, hisz már nagyon régen volt,
Akadt olyan ember, aki barátként csak előre tolt.
Egy lányhoz szólok most akit még nem találtam meg,
De ezen a gyönyörű földön akad még rengeteg.
Remélem egyszer rátalálok és vele együtt a boldogságra,
Soha ne bízd el magad ez a történet tanulsága.

Refrén:
Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight

Oh I, I just died in your arms tonight
It must have been something you said
I just died in your arms tonight

Engedj el

Engedj el… Ne gyere a képekkel… Engedj el…

(Shady)
Minden jó, minden szép,
Ez csak az álca, egy színjáték,
Engedj el, ha így járnék
Ezt a szerepet évekig bírnánk még
Szerinted, megöllek, vagy megölellek?
Megértem, hogy szar vagyok és más csávó csöve kellett
De, hogy vissza akarod magad könyörögni valahogy?
Na ezzel durván kihúztad a gyufát, tűnj el innen, takarodj
Nesze ez egy csepp csecsebecse kedvesem,
Nem kell lelked telke, nem kell feszes csecsed becse sem,
Kell neked az a jó pasi? Kell neked a sok lóvé?
O.K., O.K. , majd meglátod ki most itt a góré!
Egy kötél és egy szék, a két klasszikus kellék,
Elegancia és nyugalom, ahogy leülök melléd
Tudtam én, hogy elengedsz és többé meg nem lógsz,
Mert a kötél végén te vagy és velem szemben lógsz!

Refrén:
Engedj el! Kérlek ne lássalak még egyszer,
Ne nézz rám, ne gyere a képekkel,
Fogd már fel! Elmentél…
Te voltál ki anno kinevettél!

Könyörgöm! Engedj el!
Ne nézz rám, ne gyere a képekkel,
Hol voltál mikor kellettél?
Bepiálva a bajomon nevettél!

(Horus)
Engedj már el, komolyan nem elég amit elvettél?
Jó poén volt egy a baj egyedül te nevettél.
Miért állsz itt újra, talán nincs lóvé az útra?
Vagy kidobott az élet, most meg nincs ki hozzád nyúlna.
Hiányzik egy ölelés? Egy vigasztaló ebéd lesz!
Parancsolj az ajándékod, remélem, hogy elég lesz,
Nézz rám, a könnyet szépen töröld ki a szemedből,
Egy szép emlékem nem maradt, csak zsáknyi kép a fejedről.
Leszarom, hogy megbántottál lenyelem az éveket,
De takarodj az útból, már rég megmondtam, hogy ég veled.
Most nézheted, ahogy a sors átszabja az életed,
Felejts el komolyan mondom boldog vagyok nélküled!
Engedj el, ne szorongass, öleld magad át,
Jön egy másik akit érdekelsz és tényleg ragad rád.
Te boldoggá teszed, ő meg kihajít az útra,
Én meg integetve ordítom ez jár hülye kurva.

Refrén:
Engedj el! Kérlek ne lássalak még egyszer,
Ne nézz rám, ne gyere a képekkel,
Fogd már fel! Elmentél…
Te voltál ki anno kinevettél!

Könyörgöm! Engedj el!
Ne nézz rám, ne gyere a képekkel,
Hol voltál mikor kellettél?
Bepiálva a bajomon nevettél!


Ki vagy te, hogy megmondd, ez miért lett az én vétkem?
Ki vagy te, hogy megmondd, a szerelmedből én kértem?
Ki vagy te, hogy megmondd, hogy hiányzol, mert végképp nem!
Ki vagy te? Nem tudom, de az emlékeket széttépem!
Hétköznapi léptékben, hozzád az a kérésem
Hogy mit teszel a jövőben, te tudod, de légy résen...
Úgysem számít semmi, téged elvakít az önkényed
Én boldogságot akartam, de szánalmas egy történet
Az olyanoknak mint te, szinte mindig csak a szája jár
Nem illettünk egymáshoz, beláttam ezt mára már
Az utolsó kívánságom annyi csak, hogy felejts el
Ne keress én nem foglak, az életem csak nekem kell
Eressz el már nincs értelme, véget ért a kapcsolat
Én lezártam bár nehezen, de gondolsz te rám majd sokat
Velünk mi lesz ezek után, még meglepetést tartogat
De ha rájössz miért írtam, azért megnézném az arcodat

Refrén:
Engedj el! Kérlek ne lássalak még egyszer,
Ne nézz rám, ne gyere a képekkel,
Fogd már fel! Elmentél…
Te voltál ki anno kinevettél!

Könyörgöm! Engedj el!
Ne nézz rám, ne gyere a képekkel,
Hol voltál mikor kellettél?
Bepiálva a bajomon nevettél!

Fáj még

(Őzi)
Temesd a múltat Őzi! Megtenném ha tudnám!
Minden apró érzésem feltárnám Neked talán
Ha meghallgatnál, és netán belém is látnál
Örülnék szívemből, ez több nekem a vártnál
Melletted megfértem, nem féltem, de már nem értem
Nem értelek már meg, pedig mindent szépen kértem
Szavad adtad egy tettre, amit többet el nem követsz
Ez mégis megtörtént! Nem tudom ezután kit szeretsz!
Ne fájjon Őzi, amire nincsen orvosság…
Könnyű ezt mondani, miközben a fájdalom szét rág
Nem tudom mire volt jó, tudom azt is hogy Te tudod
Tagadod, de én voltam kivel megosztottad bánatod
Majd bánhatod, bennem leltél valamire
Zuhanok álmomban! Kapaszkodnék! De kérdem mibe?
Most keresem a támaszt, mert a sok teher lefáraszt
Én nem kérek már többet, csak egyetlen egy választ

Refrén:
Mióta elhagytál azóta szívem száll
Célba nem talál, csak várva vár,
Fáj még a szó, mit egykor mondtál
Hogy szeretsz! De mégis elhagytál!

A pillanat hevében, hullnak a könnyeim
Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim.
Fájnak a szavak, fájnak a tettek
Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések

(Horus)
Látom, hogy sírsz, könnyeid hullatod a szélben,
Tudom, szeretsz még, ezt itt bent érzem,
A hold perzselő tűzében a csillagokat nézem,
A bánatom tükröződik egy régi képen.
Egy fájó sebhely, csúfítja arcomat,
Sosem nem múlik el, örökre itt marad.
Lángoló mezőkön, elhagyatott utcákon,
Csak te jársz a fejemben, mindig azt látom,
Mással élvezed az életed perceit,
Én meg lógok a semmiben egyszer ott egyszer itt.
Ha jót ígér a holnap, ne dőlj be, el ne hidd,
Semmi jót nem fog adni, hazug szóval csábít,
Tudom, mikor szívek szállnak az égben,
Minden rossz eltűnik a semmiségben,
De létezik pillanat, mikor minden nyomasztó,
Ilyenkor ordítom, fáj még a szó.

Refrén:
Mióta elhagytál azóta szívem száll
Célba nem talál, csak várva vár,
Fáj még a szó, mit egykor mondtál
Hogy szeretsz! De mégis elhagytál!

A pillanat hevében, hullnak a könnyeim
Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim.
Fájnak a szavak, fájnak a tettek
Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések

(Őzi & Horus)
Nyomot hagyott emléked, temetnék hogyha léphetnék
Megfolytja torkom, esküszöm jobb lenne ha felednék
Én is szeretnék, ha előre látnám hogy nem szenvednék
És átérezhetném, mindazt amit Tőled kaphatnék
Tudom csúnyán cselekedtem, pár barátba kést döftem
Belátom most már én is, amit egykor Veled tettem
Az összes képet elviszem, hol minden feledésbe merül
Így talán jobb lesz, és testem új álomba szenderül
Látod egy összetört lélek, egy meggyötört szív,
Pár kósza dallam, pár szomorkás rím,
A fájdalom tükröződik, minden egyes sorban,
Kínoz a tudat, tudom egyszer én is boldog voltam.
Vége már a szépnek, vége minden jónak, vége már,
A barátságos szónak, Búcsút intek, jön a holnap,
Félek az érzéstől, nem hiányzik többé,
Nem hagyja el a számat, örökkön örökké.

Refrén:
Mióta elhagytál azóta szívem száll
Célba nem talál, csak várva vár,
Fáj még a szó, mit egykor mondtál
Hogy szeretsz! De mégis elhagytál!

A pillanat hevében, hullnak a könnyeim
Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim.
Fájnak a szavak, fájnak a tettek
Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések

Gyűlöllek

(Carp-E)

Gyűlölöm, hogy úgy csinálsz, mintha nem is lennék,
Szemtől szembe elmondani nem merted, így tessék,
Elmondok most mindent, bár tudom ezt nem akarod,
És tudom, hogy az érzés ott van, de magadnak is tagadod.
De nekem még az mindig fáj, hogy nem válaszolsz soha,
Hiába is vártam, tudtam én vagyok ostoba.
Nem kértem, hogy mondj igazat, azt sem kértem hazudj,
De remélem, hogy nem engedem, hogy nyugodtan aludj.
Megérdemled, te is tudod, mert hiába is kértelek,
Úgy sem számít mit mondok, így most nem is féltelek.
Ha végig hallgatsz megérted, hogy miért szólt minden rímem,
Én mindig téged akartalak, de rájöttem, hogy így nem.
Csak azt akartam te is tudd, nem tűnt el nyom nélkül,
A seb amit te okoztál majd megöl engem végül,
De minden szavam lepereg, bár tudod, érted könyörög,
Rám se nézel, meg se hallgatsz, csak kimutatod közönyöd.

Refrén:
Mikor a nevem meghallod könnybe lábad a szemed,
Ahol az ég és a föld összeér ott nevetek feletted!
Szemem vértől izzik, haragomtól óvjon meg az ég,
Mikor a szikrából vad tűzvihar lesz nincsen menedék!
Szeretlek gyűlölni! Gyűlöllek szeretni!
Gyűlölök rád gondolni! Gyűlöllek feledni!
Gyűlöllek! Gyűlölöm, hogyha hazudsz!
Gyűlöllek! Te is gyűlölj, hogyha tudsz!

(Őzi)
Jó barátok voltunk, minden felé együtt mentünk
Most nézd mivé lettünk! Egymás elől menekülünk
Csupán azért, mert megpróbáltam szeretni
És borús napokon is, önfeledten nevetni
Jól indult el minden, majd megbeszéljük persze
Két sör mellett ülve, néztünk fel az égre
Nagy fordulatot vettél, a kérdést fel tetted
Hogyha szemét lennél választhatnék barátnőm és közted
Ekkor robbant szét minden! Nah Őzi mit tegyél?
Csak erre nem számítottam, bármit is hinnél
A gyűlölettől izzik most mind a két szemem
Én bíztam bennetek, de hát úgy látszik tévedtem.
Beteg lettél, engem is gyötört legbelül,
De mondd, ki volt még így melletted a barátnődön kívül?
Most se barát, se lány, lassan be is kattanok,
És gondolkozzatok el azon, hogy elértétek célotok!

Refrén:
Mikor a nevem meghallod könnybe lábad a szemed,
Ahol az ég és a föld összeér ott nevetek feletted!
Szemem vértől izzik, haragomtól óvjon meg az ég,
Mikor a szikrából vad tűzvihar lesz nincsen menedék!
Szeretlek gyűlölni! Gyűlöllek szeretni!
Gyűlölök rád gondolni! Gyűlöllek feledni!
Gyűlöllek! Gyűlölöm, hogyha hazudsz!
Gyűlöllek! Te is gyűlölj, hogyha tudsz!

(Shady)
Tudom szánalmas vagyok, meg hogy a testem-lelkem nyomor,
Remegő térd, beszűkült gyomor, ezt adta a középiskolai pokol
Komor, konok, mocsok világ, ahol rengeteg a rohadt szemét,
Most meg az árnyékomtól is remegek, még megfizettek ezért!
Féltem az összes naptól, attól mi történik holnap,
Hogy a szünetekben vajon majd melyik szekrénybe pakolnak?
Hátul voltam a sorban, mindig én feküdtem porban,
Mindig egyedül ültem a padban, mondd ezzel kinek ártottam?
Itthon bezárkóztam a szobámba, sírtam egész este,
Könnyektől fájt a fejem, megoldást álmaimban kerestem.
Keseregve, százszor megalázva, beletiporva a sárba,
Most meg mindenki csak néz, nem érti miért vagyok mindig árva!
Engem nem lehet szeretni! Egy bolond kisgyerek vagyok,
Egy kurva mártír, talán még máglyát is kapok,
De most már a láng sem fog, mert bennem él a tűz,
S míg a bosszúvágy ég bennem addig van mi hajt mi űz!

Refrén:
Mikor a nevem meghallod könnybe lábad a szemed,
Ahol az ég és a föld összeér ott nevetek feletted!
Szemem vértől izzik, haragomtól óvjon meg az ég,
Mikor a szikrából vad tűzvihar lesz nincsen menedék!
Szeretlek gyűlölni! Gyűlöllek szeretni!
Gyűlölök rád gondolni! Gyűlöllek feledni!
Gyűlöllek! Gyűlölöm, hogyha hazudsz!
Gyűlöllek! Te is gyűlölj, hogyha tudsz!

(Horus)
Szeress vagy gyűlölj, én komolyan mondom leszarom,
Hidegen hagy a szöveged, nyugodtan bekaphatod az alkarom,
Karambol az öklömmel, mi más lenne a mese vége,
Ha velem kezdesz te faszkalap én egy fél perc alatt teszlek félre!
Mi történik, miért remegsz, nemrég nagyobb volt a pofád,
Egyszer bulldog voltál, most meg teszed nekem a kiscicát!
Emlékszel rá, mikor még én voltam a sokkal gyengébb?
Belém rúgtál, rám nevettél, így szóltál: köcsög kell még?
Most itt állok, mégis rémültnek látszol,
Várjunk, közelebb lépek lehet, hogy csak a szemem táncol.
Nézz rám, idenézz, ne tekintgess félre,
Hülye voltál, elcsúszol, de te hívtál a jégre!
Évek óta vártam már a találkozást testvérem,
Nem marad el a poén, most már a viccet végig mesélem!
Bamm! Itt a csattanó, de te miért nem maradsz állva?
Ha az élet hozzád túl jó fej, majd én leszek szemétláda!

Refrén:
Mikor a nevem meghallod könnybe lábad a szemed,
Ahol az ég és a föld összeér ott nevetek feletted!
Szemem vértől izzik, haragomtól óvjon meg az ég,
Mikor a szikrából vad tűzvihar lesz nincsen menedék!
Szeretlek gyűlölni! Gyűlöllek szeretni!
Gyűlölök rád gondolni! Gyűlöllek feledni!
Gyűlöllek! Gyűlölöm, hogyha hazudsz!
Gyűlöllek! Te is gyűlölj, hogyha tudsz!

Ha hallasz

(Horus)

Egy síró kisgyerekként indultam, de tudtam felnövök,
A szülők szava felnevelt, megvigasztalt, ne félj kölyök.
Ha bánt az élet okkal teszi, nem öl meg csak erősít,
Ha megértésből építkezünk, úgy születik erős híd.
De mégis tudom gyakran mentem önfejűen előre,
Csak vitt az út és nem hallgattam barátokra, szülőkre.
A szerencsém elhagyott, minden kettévált a homályban,
A mocsárban feküdtem, miért nem vettem észre korábban.
Hányszor kellett letérnem az útról és eltévednem,
És hányszor kellett megígérnem, soha többé az életben.
Mond hányszor hagytál magamra a semmiben és csak nevettél,
Tudod hányszor sírtak miattam, és nem szóltál, nem szerettél.
Hányszor könyörögtem fohászkodtam szólj ha hallasz,
Mégsem válaszoltál, máig nem tetted ezt meg de hallgatsz.
Legbelül az álmaimban már szebb a kép a világról
Gyermekkorom gyere vissza! Már nagyon hiányzol!

Refrén: (Patty)
Ha hallasz,
Melletted bátrabb lennék én,
De félek, ez csak egy emlékkép,
Millió bezárt ajtó vár,
És engem is visz az ár,

Melletted bátrabb lennék én,
De félek, ez csak egy kósza kép,
Millió bezárt ajtó vár,
És engem is visz az ár…

(Carp-E)
Végre én is látom már, hogy te vagy itt szívtelen,
Azt hogy nekem fontos vagy többé már nem színlelem
Ha eszembe jutsz néha még szem nem marad szárazon
A múltunk emlékeit most már könnyeimmel áztatom
De várhatom, hogy átérezd, hisz fogalmad sincs róla még
Ha megint felhoznám a múltat tudom már nem volna szép
Feldolgoztam, nehéz volt, de segíts hogy ha hallasz!
Hogy ha figyelsz, és ott legbelül az emlékek közt tartasz
Segíts kérlek abban most, hogy el tudjalak feledni
Mert hiába is döntöttem el, tudjuk, hogy ez nem ennyi
A búcsú könnyű lenne, mégis megszakad a szívem
Az eszem hozzád oda húzna, de valami eltaszít benn
Tudom, hogy ez nem múlik el, és úgy írom meg ezt a sort
Hogy tiszta rólunk előttem a kép, pedig már nem ma volt
Legbelül az álmaimban szebb a kép a világról
Boldogság gyere haza! Már nagyon hiányzol!

Refrén: (Patty)
Ha hallasz,
Melletted bátrabb lennék én,
De félek, ez csak egy emlékkép,
Millió bezárt ajtó vár,
És engem is visz az ár,

Melletted bátrabb lennék én,
De félek, ez csak egy kósza kép,
Millió bezárt ajtó vár,
És engem is visz az ár…

(Shady)
Forgolódom éjszakák óta, farkas szemet nézek az ablakkal,
Nincs kedvem emberek közé menni meg jó pofizni sem nappal.
Csak a párnám vár rám, bár már látnám, hogy itt kelsz velem minden reggelen,
De még kapcsolatom sem volt igazán, nem szárad szerelem lelkemen.
16 voltam, a szüleim váltak, és gonoszok vártak a teremben
A jelenben álltam, nem találtam, csak álmomban láttam szerelmem
Pedig hányszor vágytam, akartam ezt, oly sok magányos éjjelen,
Ha elképzelem, hogy így döglök meg egyedül, elönt a félelem.
Ha iszik az ember, mondta anyukám, akkor igazán őszinte
Én nevetve sírtam, bár csak egyszer ittam magamat földszintre
A lányokkal nem volt szerencsém, ők nem szedtek és én nem szedtem fel,
Későn érő típus vagyok, 27 évesen vesztettem el,
Annyi bú és bánat támadt rám, a legtöbbször csak nyeltem,
De picit könnyeztem, mikor a 18. szülinapom el lett felejtve.
A jó hova lett eltemetve? Nem dereng, csak fekszem elmerengve
Életkedvem gyere haza, vagy jöjjön aki egy kicsit szeretne.

Refrén: (Patty)
Ha hallasz,
Melletted bátrabb lennék én,
De félek, ez csak egy emlékkép,
Millió bezárt ajtó vár,
És engem is visz az ár,

Melletted bátrabb lennék én,
De félek, ez csak egy kósza kép,
Millió bezárt ajtó vár,
És engem is visz az ár…

Lezárás:
Ha hallasz gyere még, kérlek szólj hozzám
Még élek…
Még várok…
Ami elmúlt minden szép és jó volt
Minden, ami csak az életről szól
Gyere vissza, amíg az érzés itt van
Hiányzik, nélküle már nem bírtam
Én,
Bárcsak újra megélhetném...

Ha sírsz

(Carp-E)
Fogva tart egy érzés, ami minden nap megérint
Ami elragad örökké, és éppen ezért tévhit
Hogy elfuthatsz előle, hisz utolér az élet
Hiába is éled, hogyha érzed már a véget
Mert magány most az életed és erről szólnak napjaid
Könnyed is kicsordul, ahogy felemeled karjaid
S arcodon a könnycsepp is végig fut most lassan
Kérlek hidd el nekem, hogy én tényleg nem akartam
De nincsen már mit tenni, én nem kellet már senkinek
S ha ismernéd az életem, akkor te is elhiszed
Hogy éjszakákat sírtam át, egyedül és gyáván
S könnyeimmel küszködtem más mosolyát látván
De ha sírsz akkor a lelked minden érzést elfed
És kiadja így magából az összegyűjtött terhet
Ezért örülj annak ha sírsz, mert boldog lesz a sírod
Mert eltűnik a bánat, ha minden nap kisírod

Refrén:
Ha sírsz, ami jó, az a szó, nem létezik csak egy hegyes karó,
Ami szúr, szíveden át, ilyenkor nincs igaz vigasztaló barát,
Család, vagy más.
Ami hibás az az élet, ami mindig cserben hagy téged,
Mert a boldogságot hajszolod, de csak csalódások érnek,
Így a magány könnyek hadán talán rád talál végleg.

(Shady)
Arcodba temeted kezed a gondoktól meggyötörve,
Fáradtan üldögélsz az asztalon a könyököd,
Majd beletúrsz a hajadba, az ujjaid ökölbe,
A fájdalom marja lelked, de a szemed könyörög!
Sírni valakiért, sírni valami miatt,
Átöleled a bánatot, hogy a fájdalmadat kiadd!
De ne szégyelld soha, ez nem a gyengeség jele,
Ha az élet iskola, akkor ez az érző ember jegye!
És ne várd azt, hogy valaki vigaszt adjon,
Mert csak okozója lehet az, ki vigasztaljon!
Ha könnyezik a szemed, akkor könnyezik az ég,
Akkor elszürkül a világ, akkor fakó, ami szép!
És ha nehéz szívvel fekszel, megváltoztathatatlan,
Hogy meglátszik majd reggel, hiába takar paplan!
Hiába menekülsz a sok nyomasztó gond elől,
Ha a bánat megtalál, így kap el és megöl!

Refrén:
Ha sírsz, ami jó, az a szó, nem létezik csak egy hegyes karó,
Ami szúr, szíveden át, ilyenkor nincs igaz vigasztaló barát,
Család, vagy más.
Ami hibás az az élet, ami mindig cserben hagy téged,
Mert a boldogságot hajszolod, de csak csalódások érnek,
Így a magány könnyek hadán talán rád talál végleg.

(Horus)
Hogyha sírsz, akkor minden, ami zajos, az elhalkul,
Ha könnyeid hullanak, a színes világ kifakul.
De sírd csak ki magadat nyugodtan a vállamon,
Mindent, ami bennem jó, azt neked átadom.
Tudom, hogy rossz dolog, hogyha átvágják az embert,
De azt is tudom, hogy hiába ragadnál most fegyvert.
Hát ne törődj semmivel, csak engedd el magad,
Én veled maradok, amíg bánatod nem apad.
Az élet egy nagy csapda, mibe sokan beleesnek,
De én nem törődöm vele, hisz vannak, akik szeretnek.
Tudom hülyén hangzik, de jót kell látni a rosszban,
Emlékezni a jóra, és hinni a jó dolgokban.
Hogyha ezek megvannak, akkor nem kell többé sírnod,
Mit fájna elveszítened, attól önként meg kell válnod.
Ha mégis nagy bánat ér, és könnyeid potyognak,
Hát sírd csak ki magadat, és hidd el jobb lesz holnap.

Refrén:
Ha sírsz, ami jó, az a szó, nem létezik csak egy hegyes karó,
Ami szúr, szíveden át, ilyenkor nincs igaz vigasztaló barát,
Család, vagy más.
Ami hibás az az élet, ami mindig cserben hagy téged,
Mert a boldogságot hajszolod, de csak csalódások érnek,
Így a magány könnyek hadán talán rád talál végleg.

Kedves naplóm

Refrén:
Ha rám gondolsz
Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha már nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny

(Horus)
Egy könny, egy könyvbe zárva
Mint a rab ki nem szabad, de jóra várva száll
Nem kell tanár a szív nyelvén
Ért aki érez, én miért ne tenném?
Várj, csak egy pillanat,
Amíg végig simítom az arcodat
Gyere ülj ide mellém, hadd súgjak valami
A kapocs közöttünk mi kettőnket alakít
Nem kell más, nem érdekel senki
Tőlem Téged senki nem tud elvenni
Hogy veled maradok-e? Tudod a válasz...
Amíg csak élek mindig nyújtom a támaszt
Itt vagy mellettem, más nem számít
Lelkem egy szikla, de szemed meglágyít
Ha elmennél, nem lenne értelme
Folytatni többé nem kelnék életre!
…
Ha látlak kiráz a hideg, de félek
Hogy elmész, maradj itt ennyire kérlek
Ne menj el vigyázz mindig rám,
És fogd meg a kezem ha rossz útra lépek

Refrén:
Ha rám gondolsz
Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha már nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny

(Shady)
Hozzád fordulok kedves kis naplóm
Látom nem érted, hogy miért vagyok padlón
Az életem angyali hangját hallom
Mindig látom, ahogy kilép az ajtón
Ő az első szó, ő az utolsó
Mikor felkelek reggel, és a fejem lehajtom
Ő az egyetlen érték, és összes jó
Kinek emlékét őrzöm, és meg is tartom
S ha egyszer majd elmúlnak az írós napjaim
Ő marad a nyom, naplóm lapjain
Hozzá szólt millió szerelmes balladám
Dalban mondanám, ha tudnám, bár hallaná
Betelt száz lapom, hogy leírtam bánatom
Várom a napot mikor újra láthatom... hm...
Mikor újra láthatom...
Már években számolom, a múlt olyan csalóka,
De már boldogan írhatok a kedves kis naplómba
Mert végre itt vagy! Kérlek ne engedj!
Élni szeretnék, de nélküled nem megy!
Ölelj erősen, hogy a magányt megfojtsam
Vigyázz rám kérlek, nehogy elrontsam
Bújj mellém, jó így, csak összefonódva
Védjük kis világunk a világtól óvva

Refrén:
Ha rám gondolsz
Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha már nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny

(Carp-E)
Ez a naplóm, én vagyok, a lapokat kitépném
Csak ott legyek veled, és tudd hogy miért én
Átadom neked, ez volt a rejtekem
Rejtőzz most jól ott benne el velem
Most nem vagy itt nekem, hisz nem is létezel
Egy olyan lány vagy kit a magány képzel el?
Nem!!! Érzem, ahogy hozzám érsz gyengéden
Mosolyogsz rám, nem felejtem el, ezt még nem
Ettől nem féltem, azóta sem bánom
Megérte évekig téged megvárnom
Megfogadtad, amit eddig még senki sem
Hogy örökké mellettem, neked elhiszem
Benned még megbízom, megbízhatsz bennem is
Azt hogy szeretlek, elmondhatnám szebben is
Ne félj kérlek, én már nem hagylak el téged
Ha lankad az érzés, a gondolat eltéved
Úgy vagyok veled, más nem is jut eszembe
Te engem szeretsz, és nem kell más nekem se
Én őrködök feletted, minden nap várlak
Megnyugodhatsz, mert a szívembe zárlak
Szeretlek... emlékszem, te mondtad
Hiszem, hogy szeretsz, a láng újra belobbant
Tudom az érzések bennünk még így élnek
Mondd, hogy nem álmodtam! Kérlek ígérd meg!

Refrén:
Ha rám gondolsz
Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha már nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül mit is rejt…

Ha rám gondolsz
Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha már nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny

Sivatag

(Shady)
Hűs reggelen a szél faleveleket sodor
A járdán, sárgán, mind zizegve fél
Megfakult képek sorozatát látom
Ahogy tüzes emlékeimre ráfagy a dér
Elhidegültünk, a szívem se forró
Úgy érzem magam, mint egy elszáradt kóró
Ha rajtam múlna, már nem lenne barátom
Azt látom néha szinte idegen a családom
Ez mind az én hibám, mindenért bocsánat
Magányos vagyok, csak nézd meg a szobámat
Sötét és hideg nincsenek emlékek halomban
Didereg a szívem, ott kuporog a sarokban
Érzelmeim tengere befagy, és kiapad
Nem vagyok más, csak egy kiszáradt sivatag
Csak most érzem tettem, szörnyű oldalát
Úgy sajnálom, hogy akkor nem figyeltem oda rád
Forró a nappal, de az éjszaka jéghideg
Hogy itt legyél velem, neked nem éri meg
Pedig én is vágynék már, akarom, kérlelem
Ha kibírsz még engem, kérlek légy velem…

(Carp-E)
A régi barátságunk nyomába erednék
De úgyis letagadnád, ha megtehetnéd
Hibáztatjuk egymást, vagy csak te engem
Megnézném, mit tennél te a helyemben
De nevess helyettem, én meg majd sírok
Ahogy eddig is a büszkeséged mögött lapítok
Mindig oda bújtál, mert számodra az menedék
A dühöm megvan, nem számoltam le vele még
Hogy rólad szóljon, meg sem érdemled
Felesleges most magad mellet érvelned.
Mi történt velünk, miért lesz a zárszó ez?
Amit leírok, még emléknek is fájó lesz...
Úgy intek búcsút a régi barátoknak
Mint akik a végén csak azért találkoztak
Egy kézfogás nem más, ennyi ami megmarad
Gerinctelen lettél, úgysem embereled meg magad
Visszatartott eddig a sok szép közös emlék
Magamnak se bocsátanék meg, ha olyat tennék
Hogy bemocskolom azt, ami bennem sivatag
Csak nézz magadra, már tudod neked mi marad...

Refrén:
Ha tudod mondd meg ki vagyok,
De nem ismersz, csak egy árnyékot belőlem
Egy darabot…
Egyedül maradok…
Az üres sivatagba nézve,
Merre haladok?

(Horus)
Lelkem üressé válik, mikor a múltra gondolok,
Érzem, az ég felé hiába fordulok,
Fájdalom gyötör, de én már csak legyintek
A harag segít, fekete könnyeket hintek
Belém fúrta magát, egy átkozott emlék,
Még előttem van ahogy megszorít, de mennék.
Tenném, hajtanék, csak láncok,
Fogva tartanak, és hiába játszok,
Egy sötét lap baljósan néz most rám,
Nevet, mint én még hajdanán.
Eszembe jutnál, de csak magamnak hajtanám,
Soha nem léphetsz be szívemnek ajtaján.
Dögöljetek meg! Nem gondolok rátok!
Kikre még egyszer azt mondtam barátok.
Elég volt, több könnyet nem érdemeltek,
Veletek kezdtem már az évek nevelnek.
Érzéki búcsú? Inkább fájjon az emlék!
A hazám a színpad, de tessék egy jelkép.
Nem hiányoztok, ne higgyétek, nem bánt
Csak szánom az időt, amit elcsesztem rátok, és rád…
De már mindegy…(De már mindegy…)
Már mindegy…

(Patty)
Ha tudod mondd meg ki vagyok, (Mondd meg ki vagyok...)
De nem ismersz, csak egy árnyékot belőlem
Egy darabot… (Egy darabot...)
Egyedül maradok… (Maradok...)
Az üres sivatagba nézve,
Nem tudom, merre haladok?
Merre haladok…
Ha tudod mondd meg ki vagyok, (Ki vagyok…)
De nem tudod, mert nem vagy mellettem!
Tudod már rég elmentem...
Az életem, a létem, nem értem,
Miért nem kértem, hogy védjen?!
Abban az életben, amiben éltem...

Refrén:
Ha tudod mondd meg ki vagyok,
De nem ismersz, csak egy árnyékot belőlem
Egy darabot… (Mondd meg ki vagyok…)
Egyedül maradok… (Mondd meg ki vagyok…)

Másról szól

(Carp-E)
Én is érzem minden nap, a mi szerelmünk relatív
Amikor csak hozzám bújsz, duplán kettőt ver a szív
Ami velünk történt még számomra is hihetetlen
Megzavartál érzem, de amíg tudom kirekesztem
Bízok magamban, ahogy száz betűnek lába kel
Csak rólunk szólnak, pár furcsa érzést tárva fel
Megjelensz… miközben elmém mélyét tisztítom
Megijedek én is, úgy mozdul meg a szívizmom
Félek még… mert a hitemben is megingatott,
Lemondtam a szerelemről, de a múltam legyint ma ott
Az érzést rég elfeledtem, itt az idő, hogy felébressze
A szívem lett a tollam, ami a kezedben kel életre
Meghálálni nem tudom, csak próbálom megköszönni
Az elmúlt idő egyetlen szép emléket sem törölt ki
Nem búcsúzom mégis, így köszönök most tőled el
Az emlékem veled lesz a csillagokhoz lőve fel

Refrén:
Egy angyal hangja száll mikor csendül a dal
Égő szívem még fiatal
Nem menj el, ó ne hagyj itt
De a sors keze visszahúz, ha hívsz (Gyere, gyere mondd el, miért alakult így)
Nem te vagy rossz, az élet hív
Ne feledd el, mikor itt voltál,
És szívemből kérlek várj még rám!

(Shady)
Marionett báb… ezt mondja egy barát,
Hogy csak ez vagy számomra, mert hatalmas a táv.
Pedig, ölelnélek, csókolnálak éjszakákon át,
De nem tudom tekerni az időt, csak átélni a mát.
Néha úgy elegem van a világból, néha úgy eltűnnék pár évre,
Néha úgy érzem a tehetetlenség kényszerít térdre,
Ezért örülök, ha hozzám bújsz, a bút ezért teszem félre,
Ezért babusgatlak, őrizgetlek, becézgetlek félve.
Elszorul a torkom, mikor látom ahogy integetsz,
Ahogy távolodsz, és zokogsz, úgy sajnálom, hogy így szeretsz.
Inába szállt a bátorságom hiába vágyom Rád,
Mindkettőnknek be kell látni, hogy vége, nincs tovább!
Nehezen mondom ezt a szót, melyet leírni sem merek,
Melyért ezer vers szól, de nélküle egyik sem kerek.
Így ezek a sorok elmosódnak, az irka már csak tintafolt,
Bízva írtam, időt adtam, mert türelmem is birka volt.

Refrén:
Egy angyal hangja száll mikor csendül a dal
Égő szívem még fiatal
Nem menj el, ó ne hagyj itt
De a sors keze visszahúz, ha hívsz (Gyere, gyere mondd el, miért alakult így)
Nem te vagy rossz, az élet hív
Ne feledd el, mikor itt voltál,
És szívemből kérlek várj még rám!

Bridge:
Várj meg védj meg
Várj még értsd meg
Fáj még de kérlek ne menj még
Ha a búcsú könnyebb
Légy bárhol
Köztünk ez szóljon másról…

(Horus)
Azt hittem minden éj, minden nappal mi ketten,
Eltévedtem, itt ülök most egy sötét rengetegben.
A parton üldögéltünk, átöleltél karjaiddal,
Most meg éget a kín, szétszáll hamvaimmal.
Minden mire egyszer, azt hittem, hogy igazi,
Nem fáj, de miért pont én nem várhatom?
Hogy megértse valaki bánatom.
Ne menj még el! Ne menj, csak ölelj
Még nem búcsúztál el, még nem készültem fel,
Még nem tudom mi vár, hova sodor a sors,
De hogyha mennem kell, vigyázz rám.
…
Soha többé, nem megyek a szívem után már,
Egyszer elhittem a mesét, hittem tárt karokkal vár,
Amire vágyom, miről álmodtam,
Minden emlékem itt hever előttem egy sáros lábnyomban.
De vigasztal magányomban a tudat, élni szeretnék,
Nem pedig eltűnni, hisz eljöhet aki szeret még,
Mosoly is költözhet-e házba, ha még eljutok,
De a gondok elől elfutni a halálomig nem tudok.

Refrén:
Egy angyal hangja száll mikor csendül a dal
Égő szívem még fiatal
Nem menj el, ne hagyj itt
De a sors keze visszahúz, ha hívsz (Gyere, gyere mondd el, miért alakult így)
Nem te vagy rossz, az élet hív
Ne feledd el, mikor itt voltál,
És szívemből kérlek várj még rám!

Egy angyal hangja száll mikor csendül a dal
Égő szívem még fiatal
Nem menj el, ne hagyj itt
De a sors keze visszahúz, ha hívsz (Gyere, gyere mondd el, miért alakult így)
Nem te vagy rossz, az élet hív
Ne feledd el, mikor itt voltál,
És szívemből kérlek várj még rám!

Búcsúlevél

Vers
Százszor fogalmaztam át e lapot,
Százszor gondoltam át mit írjak Neked,
Számítok rá, hogy választ nem kapok,
Száz év múlva sem érem el a kezed.

Beszélni nehéz, ezért csak írok,
Remélem, olvasod e levelet,
Torkomban gombóc, szólni nem bírok,
Kérlek, ne felejtsd el a nevemet!

Prológus
Erősnek mutatom magam, de amikor nem lát senki, könnyezek,
A szobám mélyén éjnek éjén a sötétségben ő vezet,
Vagy Te, ha véletlenül hallgatod ezt a számot,
Most írok egy levelet, amelyet Neked szánok.
Az egész életem csődbe ment, lehúzhatom a klotyón,
Indulásra készen állok, már nincs itt semmi motyóm,
De mielőtt kilépek, még visszanézek egyszer,
S a belőled fakadó űrnek adózok egyetlen néma perccel!


Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni,
Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni.
Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek,
Bocsánat azért, ha úgy tűnt némán elküldtelek.
A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn,
Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.
Nézem a kezed, koszos, többé nem érhet már hozzám,
Nézd a szemem, könnyes, ezzel tisztára mosnám.
Nézem az ajkad, altat, egy ideje némán hallgat,
Nézd a szavakat a papíron, mind érted jajgat!
Nézem az arcod, ami száraz tényeket hidegen közölt,
Nézd a lelkem, itt soha nem látod meg a közönyt.
Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?

Refrén:
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.
Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,
Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!
Egy szomorú dallamot játszik a hallban a zongora,
Ez a lágy mézédes pillanat emlékeztet csókodra,
De most nincs más, csak egy törött üveg, ezzel felvágom az eremet
És vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet!


Vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet,
Lassan csorog rá a papírra, az életem gyors lepereg,
Fájdalmas óráknak élem meg a tovatűnő perceket.
A toll kicsúszik a kezemből, többé már nem serceg.
Minden emlékemmel két kezem között vérbe fagyva heverek,
De már megérte, ha csak egyszer is szíven talán pár sorom,
Talán megérted, hogy a bitófát csak önmagamnak ácsolom,
Te meg csak kirúgod a széket amin, lábujjhegyen ácsorgom.
Csak szerettem volna visszahozni újra a szép képeket,
Látni akartam ismét szemedben a fényeket,
De Te csak alázz, gyalázz, taposs el, mint egy undorító férget!
De én még az utolsó szavaimmal kiadom ezt a mérget!
Szeretlek, megőrülök, de nem fogod fel soha már,
Nélküled kínok száza, álmatlan éjszakák sora vár,
Most úgy megyek el, hogy az életemben nem maradt több vigasz,
Mert tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?

Refrén:
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.
Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,
Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!
Egy szomorú dallamot játszik a hallban a zongora,
Ez a lágy mézédes pillanat emlékeztet csókodra,
De most nincs más, csak egy törött üveg, ezzel felvágom az eremet
És vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet!


Most már sírok a képeken, amiken eddig Veled nevettem,
Most már a polcomról levettem minden emléket, amit szerettem.
Most írom, amíg bírom a szánalmas utolsó levelem,
De őszintén! Ez Neked csak egy szó csupán, akárcsak a szerelem.
Pedig érted meghalnék mindig, ha tudnám, hogy volna mért,
Tegnap sírtam, ma sírok és sírni fogok a holnapért.
Mindig is a kacérság volt a szemedben, de nem vettem komolyan,
A kedved ide-oda csapongó volt, hol ilyen, hol olyan,
Olyan felelőtlenül dobtál el egyik napról a másikra,
Akár egy hamvadó cigarettát a zöldellő pázsitra.
De Téged nem érdekel, amit érzek, mert az önzőséged elvakít,
Minden köteléket elvágtál, ami tőlem elszakít.
Eltaszítanám az életem, ha ehhez elég bátor lennék,
De csak a gondolattal játszom, hogy a tollal olyat tennék,
Hogy mielőtt befejezem ezt a levelet előtte átszúrnám a gigám,
És így megszűnnének az érzéseim és vele minden hibám!
De nem! Továbblépve megőrzöm örökké a nevedet,
És talán Te is rájössz ki vagyok, ha olvasod ezt a levelet.

Tökéletes Pillanat