Broken Angel

"A látásod kitisztul, amint a szívedbe tekintesz. Aki kifelé néz, álmodik. Aki befelé néz, fölébred."

"Van egy lány. Tele hatalmas álmokkal. Kételyekkel. Félelmekkel. Aggodalommal. Bizonytalansággal. Érzelmekkel. Hangulatokkal. Hamis mosolyokkal. Igaz mosolyokkal. Könnyekkel. Határozott véleményekkel. Furcsa szavakkal. Iróniával. Gondokkal. Szeretettel. Küzdelemmel. Kitartással. Élettel..."

"Olyan gyönyörű napnak indult! De akkor jött a szél, és megváltoztatott mindent, és nem csak a házakat és kerteket, megváltoztak az emberek is. Míg a vihar tombolt, mindegyikük tanult valamit barátságról, megbocsátásról és megváltásról, és volt, aki a legkeményebb leckét tanulta meg: hogy az élet mindig törékeny, és nagyon gyakran igazságtalan."

Kapcsolj ki mindent, fogjál egy papírt,                                                            Írd le, mit érzel, csak ne használj radírt!"

"Csalódni csak olyan emberben lehet, akit már annyira szeretünk, hogy nem érdemli meg."

"Félreteszem az érzéseimet, és mosolygok fájdalmam minden másodpercében. Igen, jól vagyok, ne aggódj miattam, csak akkor fáj, amikor lélegzem…"

"Ne sajnálj, arra ott vagyok én magamnak, meg az arc a tükörből, hogy megmondja szar alak vagy."

"Normális embereknek tovább tart kimondani, hogy szeretlek. Első lépcső, mikor azt hiszed, hogy azt hiszed. Aztán eljön a pillanat, mikor azt hiszed, hogy tudod. Aztán jön az, mikor tudod, hogy tudod, de nem tudod kimondani. És akkor következik az, amikor tudod, hogy tudod és már nem bírod visszatartani."

"A kitaszítottság, a kívülállóság hangja volt. Az a pulzálás volt, ami ott lappangott mindenben, és soha nem engedte, hogy megfeledkezz arról, hogy idegen vagy, hogy soha nem érinthetsz meg semmit, mert fáj. Olyan érzések, amelyeket nem lehet szóban kifejezni, most kiömlöttek az erősítőkből és betöltötték a termet."

"A halálban a túlélők számára az a legborzalmasabb, hogy nem mondhatták meg a halottnak a lényeget: amit róla gondoltak, éreztek. Elkéstek szeretetükkel, mint mindig. És a halott most már sohasem tudhatja meg, milyen önzetlenül szerették. Ez a szeretet, ki tudja, talán megmenthette volna az életét."

"Találok egy másikat, aki olyan, mint te, "egy második te". Nem hagyom sosem egyedül és mindig vele leszek. Ha már veled nem lehetek. Ő lesz az életem helyetted. Őt fogom csókolni helyetted. "Egy második te" aki törődik velem, "egy második te" akit sosem szerethetek helyetted..."

"Azt mondd, amit mondanod kell, ne azt, amit kellene..."

"Ha tudsz egy szóval úgy fordítani a dolgon, hogy megvilágosodjék a kérdés, akkor mért ködösítesz? Ha tudsz egy mosollyal más arcára mosolyt csalni, akkor mért pártolod a mogorvaságot? Ha tudsz egy kézmozdulattal másokon segíteni, mért tartod karjaidat béna lustaságban? Ha tudsz szeretni, mért várod el, hogy előbb mások szeressenek?"

"Levegőnek nézel, ahogy elmész mellettem s letagadod az érzést, hogy valaha is kellettem. Nem nézel a szemembe, tán félsz attól amit látnál? Pedig a szememben van minden mire valaha is vágytál!"

"...egyedül vagyok... Akkor is egyedül, ha vannak körülöttem. Mindegy, hogy többen vannak-e, vagy csak egy valaki van. A létszám nem változtat a szürke tényen, hogy én senkinek sem vagyok érdekes. A lányok iránt már régen elmúltak az illúzióim. Mindegyik ugyanazt a nyomorék teljesítményt nyújtotta. Azok is, akikkel én akartam barátkozni, azok is, akik velem akartak barátkozni. Mindig a saját életüket ismertették velem, mindig a saját lelki válságaikkal etettek, mindig csak közönségnek kellettem az előadásukhoz. Vagy az örömükhöz, vagy a világfájdalmukhoz. Én pedig eleinte azért nem szövegeltem nekik magamról, mert nem jutottam szóhoz, később pedig már sportszerűen kísérleteztem rajtuk, hogy ugyan mikor robbantja ki belőlük az én zárkózott viselkedésem és szófukar stílusom a visszafojthatatlan érdeklődést, aminek a hatására elárasztanak a kérdéseikkel. Nem gerjedt bennük ilyen jellegű inger, nem fűtötte fel bennük a kíváncsiságot a lényem, de ha mégis, akkor sem volt hosszabb lélegzetű az érdeklődésük néhány percnél, vagy még addig sem tartott, hiszen csak azt lesték, mikor veszek már lélegzetet, hogy a pillanatnyi szünetet kihasználva magukhoz ragadják a szót, és rákezdjék...”

"Aki megöl, azt is ölelnéd…"

"A minap olyat tettem, mint még soha... gondolkodtam azon, hogy mi az igazi barátság, s gondoltam egy emberre, s bevillant, hogy mi mindent mondanék neki, de még mielőtt elfelejtettem volna, minden gondolatomat leírtam. Leírtam, hogy ő is lássa mit érzek, s ezek után nyugodt szívvel bízhassak én benne, s ő a kést belém-belém vágja egyszer...de talán nem teszi meg, s egyet is ért velem. Tudom, hogy mit leírtam az én hibám is egyben... de tudom azt, hogy egy barátnak meg kell tanulnia elnézni hibáinkat, s tudom azt, hogy egy barátnak önmagam adhatom hibáimmal együtt ő akkor is mellettem fog állni...ha mégsem akkor valami egészen más volt, de semmiképpen se barát!"

"És ha többet nem hallom már ezeket a szavakat, akkor is boldog leszek, mert mindörökre emlékezni fogok rájuk, hogy egyszer igenis kimondtad őket."

"FIÚ: Lenne valami amit megszeretnél változtatni rajtam?
LÁNY: Nem, dehogyis! Én így szeretlek, ahogy vagy! És te szeretnél megváltoztatni valamit rajtam?
FIÚ: Hát... lenne valami...
LÁNY:(döbbenten) Na, és mi lenne az?
FIÚ: A vezetékneved..."

"Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Mélységeid kékje, magasságaid zöldje egymásra borul a távolból, apró pontok az emberek. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemerkélő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol."

"Ha nem akarnánk mindenáron boldogok lenni, egészen jól éreznénk magunkat."

"Amikor veled vagyok nem kell azon fáradoznom ,hogy boldog legyek... mert az vagyok"

"Ha holnap a szemedbe süt a nap és épp bosszankodva, felvennéd a napszemüveged, egy pillanatra csukd be a szemed, és élvezd!"

"Az igazi angyalt a kedélyéről lehet megismerni. Lényéből szüntelenül árad valami megmagyarázhatatlan derű. Olyan lelkiállapot, melyet az ember csak akkor él át néhány pillanatig, amikor felragyog a nap."

"Három olyan dolog van, amelyet mindig eltanulhat a felnőtt a gyerektől: hogy kell ok nélkül örülni, hogy kell mindig valamilyen foglalatosságba merülni, és hogy kell kíméletlenül kiharcolnia magának azt, amit ő akar."

“Vannak ilyen ritka pillanatok az életben – amikor a színek hirtelen színesebbek lesznek, minden felderül, tisztábban hallod a hangokat, jobban ízlik az étel, és mindig, minden egyes pillanatban ő jár a fejedben, közben pedig tudod, hogy a másik pontosan ugyanezt érzi irántad.”

"Azok, akik azt mondják Disneyland a legjobb hely a világon, még sosem voltak a karjaid között."

"Az egyik jele annak, hogy jól tudsz bánni az emberekkel, az, ha nem hagyod, hogy elrontsák a kedved."

"Meg akartam tanulni,hogy hogyan kell nem gondolkodni,hogy ne járjon az eszem azokon a szép emlékeken amiket Vele éltem meg,és most ezeken az emlékeken szivesen mosolyognék,de sírok,mert tudom nem vagyok már az élete része...:("

"Azok az igaz barátok akik nem csak a boldogságodat akarják megtudni, hanem h mért avgy szomorú.Azok az igazi barátok akik segitenek ha szomóru vagy, veled örülnek együtt.Az az igaz barát aki ha fázol odaadná a kabátját.Az az igaz barát, mikor a bajban is melletted áll. Az az igaz barát aki ha tuggya h nincs menekvés akkor is a kezedet fogja"

"A bolondozás - segít könnyebben venni az életet."

"Valahogy csak lesz.Úgy még sohase volt,hogy valahogy ne lett volna."

"Nem vagyok tōkéletes lány.A hajam nem áll mindig jól és gyakran elbukom.Ūgyetlen vagyok,és néha ōsszetōrik a szíbem.Van,hogy veszekszem a barátaimmal és vannak napok,amikor semmi sm sikerūl.De ha jobban belegondolok és egyet hátra lépek,akkor úgy érzem,hogy ez a kūlōmbség élet és a valóság kōzōtt.És lehet,de csak lehet,hogy szeretek tōkéletes lenni!"

"Ha egyedūl vagy,én az árnyékod leszek.                                                           Ha sírni akarsz,én a vállad leszek.                                                                    Ha szūkséged van a boldogságra,én leszek a mosolyod.                                      De bármikor amikor barátra van szūkséged,én csak ōnmagam leszek!"

"A lassan folydogáló víz a mulandóság melankolikus érzését keltette fel a lélekben. Minden elmúlik, (...) elmúlik nyomtalanul. Az emberek olyanok, mint a vízcseppek ebben a folyóban, s oly közel egymáshoz s mégis oly távol egymástól, névtelenül folynak-folydogálnak a mulandóság óceánjába. Ha minden oly rövid ideig tart és oly keveset ér, mi értelme van annak, hogy az emberek oly túlzott fontosságot tulajdonítanak a mindennapi élet dolgainak, s oly boldogtalanokká teszik magukat és egymást?"

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat