"Szeretem. Mikor az enyém volt, és szeretett, és komoly lehetett volna, nekem nem volt elég, játszottam. Gondolta, ha én így, hát Ő is így.. De nekem már nem is volt jó ez a játék. Komolyan akartam. Csak Őt. Csak Vele. De Őt közben sikerült rádöbbentenem, játszani jó, csak szórakozni, érzelmektől mentesen, így soha nem lesz sebezhető. És bárhogy próbáltam visszatéríteni, és megmutatni, hogy szeretem, már én is csak egy játékszer lettem.. Belementem, és ezzel csak jobban elrontottam. Nagyon messzire ment. Én is csak sodródtam. És nem jutottam előbbre. Elég volt! De már hiába! Már a játékból is kiestem. Azt hittem, csak meg akar leckéztetni, de más lett.. Bánom, mert tanultam belőle, és bármit is tesz, én egyre jobban szeretem! :( Vissza akarom kapni! Minden próbálkozásom, minden könnyem, minden egyes róla szóló álmom értéktelen... (Neki) Megtanított szeretni, de már nem számít, mert neki már jelentéktelen a szerelem.. És most itt vagyok, egyedül, szerelmesen. Ő meg éli az életét..."
"Hadd neHadd ne mondjam, hogy Szeretlek. Annak ellenére, hogy tudod, hogy így van… Ezt a kifejezést már annyian meggyalázták, félreértették, elhasználták. Hadd mondjam inkább, hogy Gondolok rád, belélegezlek, ízlelgetlek, érezlek, álmodom rólad. Hogy te teszed teljessé minden napom, hogy még sosem volt ilyen szép az életem. mondjam, hogy Szeretlek. Annak ellenére, hogy tudod, hogy így van… Ezt a kifejezést már annyian meggyalázták, félreértették, elhasználták. Hadd mondjam inkább, hogy Gondolok rád, belélegezlek, ízlelgetlek, érezlek, álmodom rólad. Hogy te teszed teljessé minden napom, hogy még sosem volt ilyen szép az életem."
"Vidd a szívem,csak ne tōrd ōssze!"
"Mintha az egész életem ide vezetett volna, ide hozzád. Szeretlek. Annyira szeretlek."
"Nekem Te vagy az életem. Te vagy az egyetlen dolog az életemben, aminek az elvesztése fájdalmat okozna."
"Az életem egy film, aminek én vagyok a főszereplője. Azonban betétdal nélkül még a néma film sem teljes. A zene ad fényt, színt, sőt kedvet az életnek."
"Vajon Te gondolsz rám időnként , vagy néha eszedbe jutok ?! Nem tudom .. csak annyit tudok , hogy nekem szinte mindig Te jársz a fejemben .."
"Találd meg azt a férfit, aki összeszedegeti az összetört szíved minden darabját, újra összeilleszti őket, de egy darabot megtart magának, s a hiányzó részt, az
övével pótolja ki."
"Olyan vagy, mint egy dal, amit kiskorában hall az ember, de nem emlékszik rá, amíg nem hallja újból."
"Lehet egyszerű vagy egyedi.. minden mástól függ.. Nekem Te vagy aki érzelmeim keveri."
"Már csak a ropogásokat hallod, a szíved ezer apró darabra tört."
"Nincs értelme semminek . . . és egy könnycsepp kicsordul. Nem látod a kiutat . . . és a könnycsepp legördül. Sebesen fut, majd elesik. . . és apró szilánkokra törik. Majd hirtelen élesen hasít bele a szívedbe a fájdalom. . . Mert nincs értelme semminek."
"Egy újabb éjszaka, itt vagyok veled egy újabb érintés, amitől megremegsz…"
"Egy szóból értem, egy érintésből érzem, hogy Te vagy az igazi, így nincs mitől félnem."
"Mikor az érzéseid elérik, hogy boldoggá teszik azt, akit szeretsz, és amikor láthatod a mosolyát, az csodálatos érzés."
"Nincs semmim, elvesztem.. de az Ő hiánya ott van mindenhol, akárhová nézek."
"Csak az ujjai léteztek a bőrömön. Az agyam dalszöveget keresgélt, szavakat, hogy összefűzze, leírja a pillanatot, de semmit nem talált. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak a bőrömön vándorló tenyerére."
"Soha nem fog megváltozni. Mindig egy csalódott, lázadó kisfiú marad, aki ki akar törni, aki áthágja az íratlan szabályokat, és semmibe veszi a világ megmásíthatatlan törvényeit. De én így szerettem belé..."
"Ismered a helyet az álom és az ébrenlét között? A helyet, ahol még emlékezhetsz az álomra? Itt foglak örökké szeretni..."
"Meg akarom érteni a szerelmet. Tudom, hogy akkor éltem igazán, amikor szerettem, és azt is tudom, hogy most semmi olyan nincs az életemben, ami lelkesítene. De a szerelem olyan szörnyű: nap mint nap látom, hogy szenvednek a barátnőim, és nem akarom, hogy velem is ez történjen. Ők, akik azelőtt kinevettek az ártatlanságom miatt, most folyton azt kérdezik, hogy tudok ilyen jól uralkodni a férfiakon. Ilyenkor csak mosolygok, és nem felelek, mert tudom, hogy a gyógyír még rosszabb, mint a fájdalom: egyszerűen nem leszek szerelmes."
"Hiába millió hang, csak a Tiéd hallom. Az én nyelvemen beszélsz, talán nem is létezem Nélküled."
"..bizonygathatnám magamnak, hogy nem illettünk össze, és hogy jobb így, de ez teljes hazugság lenne, amit az eszem még elhinne, de a szívem soha.."
"Amíg ver a szíved, én itt leszek, és harcolok érted."
"Biztosan nem vagyok Romeo. Nem bizony, ugyanis ha megtalálnám életem szerelmét, akkor nem állnék ott idiótán, sóhajtozva a kertben, hanem leszedném arról az erkélyről és magammal vinném."
"És mi van, ha feltesszük magunknak a kérdést, és azt a választ kapjuk, amit reméltünk? Hát, ott kezdődik a boldogság."
"Előbb vagy utóbb minden nő életében eljön a nagy Ő.
Feneketlen felfordulást csinál, majd távozik.Az élet pedig megy tovább. De többé már nem ugyanúgy…"
"Még illatod az orromban, pillangók a gyomromban, én úgy nézek Rád, hogy a lábam beleremeg.."
"Kislány koromban rengeteget álmodoztam róla, hogy amikor megtalál a nagy Ő vajon milyen is lesz. Ahogy meglátlak és te is engem... persze ez nem így történt. Amikor megpillantottalak, nem hogy beszélni, még levegőt vennem is nehéz volt. Összeszorult torkom, mellkasom, gyomrom. Csak pislogtam. Azt mondják hogy minden egyes pillantásunk egy kép az elménkben elraktározva. Azt hiszem én akkor belőled egy egész albumot készítettem. Amikor köszönnöm kellett, úgy éreztem nem kellene megtennem, hisz minden egyes találkozás köszönéssel kezdődik, de ennek van egy másik oldala is. El is kell köszönni, amit egyhamar nem szerettem volna. Azt akartam, hogy ez a pillanat örökké tartson, ne vesszen el, de aztán telt-múlt az idő és rájöttem, hogy lesz még alkalom, lesz még sok-sok idő amit átélhetek mellette, hogy megfoghatom a kezét, esetleg még egy puszit és lophatok tőle. Talán csak egy álom, de ez életem legszebb álma, amitől soha nem szeretnék elköszönni."
"Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy végre átölel."
"Össze - vissza szédíted a szívemet."
"A kezében van minden, amire én valaha vágytam... és ő ennyire nem becsüli!"
"Ezt a lányt akarom látni, nézni, bámulni addig, ameddig itt van a közelemben ugyanabban a térben, mint én. Le nem venni róla a szemem, ameddig csak nézhetem. Ameddig el nem tűnik megint."
"Tudom, hogy nem én vagyok a legcsinosabb, legokosabb, legviccesebb és legizgalmasabb lány a világon, de azt is tudom hogy teljesen mindegy milyen sokáig keresnél, sosem találnál még egy embert, aki úgy szeretne Téged, mint ahogy én!"♥
"Az ember akkor és ott követi el a hibát, mikor nem mondja ki, mit érez."
"Soha nem felejtem gyönyörü szemeid
A szádat ahogy csókoltál,de nem vagy velem
Az egész egy álomnak tünt és aztán a végén
Felébredtem,de a szivem legmélyén
Még mindig nagyon szeretlek és nagyon hiányzol
De valamit rosszul csináltam az én hibám volt
Hogy elhagytál és a szivem szét szedted
Az emlékek engem sirásra késztettek
Mindig eszembe jut az a forró nyár
Azt mondtad szeretsz de elég hamar potoltál
Te voltál az a lány akit tényleg szerettem
Veled boldog voltam folyton csak nevettem
De ennek vége csak az üresség maradt
Végleg eltűntél és a szívem szét szakadt
Nekem te kellettél de én nem kelletem neked."
"Meglát. Megismer. Megkíván. Megszeret. Veledvan. Érez. Tervez. Gondolkodik. Megszokja. Hozzánő.
Veszekszik. Kibékül. Rájön. Nemérti. Veszekszik. Kibékül. Nemérti. Veszekszik. Gondolkodik. Veszekszik. Nemérti. Szakít. Kibékül. Rájön. Nemlát be. Szomorkodik. Veszekszik. Megunja. Veszekszik. Kibékül. Megszokja.
Veszekszik.
Veszekszik.
Veszekszik.
Szakít. Veszekszik. Kinevet. Kibékül. Azthiszi. Veszekszik. Cinkel. Megelégeli. Szakít.
Rájön.
Szeret.
Elkésik.
Végetér."
"Szeretlek gyűlölni , gyűlöllek szeretni...♥"
"Tudom, hogy nincs bennem semmi különös.
Az átlagemberek átlagéletét élem.
Nem alkottam semmi emlékezetest, nevemre senki sem fog emlékezni, de tiszta szívből, igaz szeretettel tudok szeretni, és ez nekem teljesen elég. ♥"
"You and Me ♥♥ Ez mind szép meg minden csak nem mindig igaz is.:("
"Nem akarlak és rád gondolok,
menekülnék és nem tudok,
nyugalom kellene, béke, csend,
de itt visszhangzol, idebent.
Utálok szerelmees lenni =((( ♥"
"Miért ne gyűlölném? A legrosszabbat tette velem, amit ember a másikkal megtehet. Elhitette, hogy szeret, és szüksége van rám, aztán bebizonyította, hogy hazugság az egész. :("
"Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz, amit nem kívántál tőlem, másnak adom, szívvel-lélekkel."
"Olyan ez az egész, mint egy sakkjátszma. Az én térfelemen már csak a királynő áll. A többi bábut vagy ő döntötte le, vagy levertem saját magam - mert ügyetlen voltam. Az ő térfele azonban érintetlen. Az összes sötét sakkfigura ép, és egészséges - nem sérült. Csak az én fehér bábuim hevernek szanaszét. A földön. Az asztalon. Egyben. Törötten."
"- Te hogy éled meg a szerelmet?
- Ez hosszú.
- Nekem van időm.
- Tudod, van az-az érzés, ami a legjobb az életben, az a bizsergető, könny kicsordulós, hideg kirázós érzés. Nekem ez a szerelem.
- Akkor te voltál már szerelmes?
- Igen.
- Mondd! Milyen, ha elmúlik? Ha eltűnik belőlünk ez az érzés?
- Az életben a legrosszabb dolog, de ilyen a szerelem, néha feldob, néha leejt… de csak akkor érzed milyen rossz igazán, ha már leejtett minimum egyszer. Legszívesebben belehalnál.
- Akkor te most szerelmes vagy?
- Nem, én már nem tudok szerelmes lenni. Túl sokszor tiport el"
“Hallotta már a “vérző szívű” kifejezést. Eddig szóvirágnak tartotta, nem testi állapotnak. Ám most izomlázra emlékeztető, tompa sajgást érzett a mellkasában, és minden szívdobbanás fájt.”
"Butus. Édes vagy… Néhanapján. És van mikor szép vagy… Időről időre. De miért van, hogy annyira kedvellek? Nem vagy olyan szép és csak néha vagy édes. Akkor meg miért van az, hogy mindig hiányzol? Mondd csak, mit csinálsz te velem?"
"Mindnyájan vágyunk a szeretetre, de néhányunk miután rálelt, azt kívánja, bárcsak sohase találta volna meg."
"Kislány, mindig emlékezz erre: soha ne legyél szomorú, mert én éppenséggel ismerek valakit, aki szerelmes a mosolyodba."
"Az életünket totális zűrzavar övezi, de van egy pillanat, amikor ez csak egy múló állapotnak tűnik:
Amikor két kéz találkozik, s összesimulnak, az ujjak szenvedélyesen összefonódnak. Ekkor megszűnik a káosz, s a világot tökéletes csönd fedi. Eztán a kezek elszakadnak egymástól, s soha többé nem találják már egymást. A csönd megtörik, s a szomorúság, mint az éj leple, ránk borul. Ez a Szerelem…"
"Ezt most neked... ezt most érted... ezt
most rólad... bár nem kérted, de itt van, tessék, belőlem egy darabka...ez az,
ami mindig veled maradna..."
"Azt mondtam magamnak, hogy mostantól erős leszek, annak ellenére, hogy egyes egyedül vagyok és sírok. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól boldog leszek és nem aggódok, annak ellenére, hogy akit szerettem, elvette minden boldogságom. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól senki miatt nem esek megint pofára, annak ellenére, hogy titokban most is szeretek valakit. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól megpróbálok túllépni azon a valakin, annak ellenére, hogy most is sírok, miközben gépelem mindezt és arról a valakiről álmodozom. Nehéz azt tetetni, hogy boldog vagy, nehéz nem próbálkozni, és nem szeretni azt a valakit. Nehéz továbblépni, mikor úgy érzed, egyes egyedül vagy."
"Nem azért sírsz, mert fáj, hanem azért fáj, mert sírsz, úgyhogy állj talpra és töröld le a könnyeidet!"
"Kicsit összetörtem, kicsit miattad, kicsit miattam, de legfőképpen értünk."
"Előfordult már veled, hogy nem volt kedved elaludni, álmokba merülni, mégis reggelig ébren is csak álmodni tudtál? És aztán mégis felkelt a nap, minden csendes. Még senki nem vette észre, hogy új nap kezdődött. Hogy lehet ezt elviselni egyedül? Olyan gyönyörű, ahogyan az éjszaka átengedi a világot a fénynek, és mégis csak sírni tudnék.
Mindent csak elveszíteni tudtam, még azt is, ami sosem volt az enyém. Sose lesz... Ő mondta... És ezen a reggelen is elveszett egy tegnap... Minden nap...
Hogyan tudnám várni a holnapot? Ha ez a pár év is ilyen hosszú volt, amióta élek, mire tudnék még várni?
Olyan könnyű volt... Ő nem ígért semmit, mert nem tehette. Mégis elég volt egy pillantás, hogy elhiggyem, Ő sem akar elveszíteni… És akkor már nem kellett megígérnem semmit, mert ettől a pillanattól kezdve nem számított senki más.
És boldog voltam, ha egyáltalán adhattam valamit… És már attól is a fellegekben jártam, ha nem csak gondolhattam rá, hanem a közelében is lehettem. Pedig… ez volt a legtöbb…
És mégis… önző vagyok. Üvölteni tudnék, hogy szükségem van rá...
El tudod képzelni, milyen érzés nap mint nap arra ébredni, hogy még mindig magányos vagy? És ha ez soha nem is volt másképp? Azt hittem, hogy hozzászoktam már..
De.. ha csak ránézhettem, el tudtam képzelni, hogy mindezt a rosszat örökre el tudom felejteni. Hogy van valaki, akinek vigyázhatom az álmát, és vele együtt örülhetünk annak, hogy élünk…
Akinek foghatom a kezét, megsimogathatom az arcát… Akit átölelhetek, akivel nézhetem a naplementét, és akivel minden pillanat csak gyönyörű lehet..
De lassan közeledik a hajnal… Lehet, hogy gyönyörű lesz, de úgy sem látnék belőle semmit a könnyeimtől… Ő még biztos alszik… Neki van kiről álmodnia…"
"...és messziről súgom csendesen: köszönöm, hogy szerethettelek..."
"Lehetetlen nem létezik", harsogja a TV. Neki vágom a párnám és sírok, tudom, ez mind csak hazugság, mert én mindent megtettem érte, de ő mégis elment és soha nem jön vissza már."
"Néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tőled, pedig nem bántasz. Néha futnék veled akármeddig, akárhova...csakhogy együtt lehessünk. Néha úgy érzem, nem jó, ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat. Lehet, hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem. Csak elsétálok... Néha utálom, ahogy kinézel. De ezt se mondom soha. A lényed kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán. Pedig lehet, hogy olyat tettél, amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból. Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok, de aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű, de nem... ez bonyolult."
"Egyedül, ismét magányosan sétáltam.
Beszéltem magamban, hittem a szavakban.
Fájó, maró, durva szavak voltak ezek.
Kegyetlenül marták a sérült lelkemet."
"Szomorú vagyok... lehunyt szemmel gondolkodok... sírok... ezer kérdés merül fel bennem...mért, mondd mért látod csak a rosszat bennem...mért nem látod az én világom, mért nem érted meg, hogy én másra vágyom, s ha megérteni nem tudod, csak fogadd el...nézz rám, szenvedek, két kezem megremeg, szívem lassan dobban, napról napra egyre halkabban... Szeretni akarok… de nem hagyod... gondolkozz, kérlek, s tedd meg, amit kérek...ne haragudj csak azért, mert élek..."
"- Te hogy gondolod ezt? Én nagyon bonyolult és problémás csaj vagyok... Meg hisztis, féltékeny, és lökött. De nagyon tudok szeretni, és ha valakit szeretek, azt örökké szeretem. Csak van, akinek nem elég, ami én vagyok… de ez van, magamnál nem tudok, és nem is akarok se több, se kevesebb lenni. Én így gondolom, innentől rád van bízva, hogy megéri-e..
- Bonyolult? Megfejtelek. Problémás? Megoldjuk majd együtt. Hisztis? Felvidítalak! Féltékeny? Rám nem kell... Lökött? Sose árt. Tudsz szeretni? Legjobb. És sokáig? Akkor még jobb! Nem vagy elég? Nekem totálisan elég vagy és nem kell több, mert te megadsz mindent! Rám van bízva? Akkor összejövünk előbb utóbb... Megteszi ez egy válasznak?"
"-Biztos, hogy a szívedre hallgattál?
-Nem...mert azt odaadtam neked..."
"Nézd a parton azt a két sziklát, mely hajdanta egy volt, s állta a vihar dühét, látod a két vonal hogy összeillik? Van, amit a természet egynek alkot és a sors kettészakít."
"Csak azt szeretném, hogyha egy srác bebizonyítná nekem hogy ők nem egyformák…"
"Olaszul ti amo, angolul i love you, németül ich liebe dich, franciául meg majd elmondom ha kettesben leszünk."
"Vonalat kell húznod önmagad és a világ közt. Mások csak zűrbe kevernek.
Minden a vonalakról szól. Vonalakat húzgálunk mindenütt, és imádkozunk,
hogy senki ne lépje át őket. De van egy pár vonal, amelyeket túlságosan
is veszélyes átlépni."
"Hadd ne mondjam, hogy Szeretlek. Annak ellenére, hogy tudod, hogy így van… Ezt a kifejezést már annyian meggyalázták, félreértették, elhasználták. Hadd mondjam inkább, hogy gondolok rád, belélegezlek, ízlelgetlek, érezlek, álmodom rólad. Hogy te teszed teljessé minden napom, hogy még sosem volt ilyen szép az életem."
"Valami elkap, valami fojtogat, szép csendben bassza el a dolgokat."
"Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az övé is nyitva, s az arcomat bámulja. Sosem értettem, miért néz így rám. Mintha én lennék a főnyeremény, nem pedig az őrületesen szerencsés nyertes."
"Szerelmet vallanánk, de reszket a kéz. Könnyes a szem mi szemedbe néz..."
"Nem tudok aludni, remeg a szívem, hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen. Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz. Megnyugszom, csak mondd, hogy szeretsz."
"Fázok… szükségem van a szemeidben égő tűzre!"
"Lány: Mi akarsz lenni amikor felnősz?
Fiú: Profi focista...
Lány: Szerinted én mi legyek amikor felnövök?
Fiú: A feleségem..."
"Nem akarok tudni...mert most csak azt tudom, szeretlek..."
"Hiányzott már az az ember, aki vagy, de szépen lassan megtalálod önmagad úgy érzem. Segítek benne, de tudom, hogy egyedül keresed meg az utadat, de én mindig ott vagyok az út mentén, ugye tudod?"
"Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést. Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik,"sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm"…"
"Az "igazit" keresed? Én is azt kerestem sokáig, s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy hiba volt. Most már az "igazat" keresem. Mert az "igazi" szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az "igaz" odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz... Az "igazi" megcsókolja a kezed, az "igaz" megfogja... Az "igazi" álmodik veled, az "igaz" virraszt melletted. Az "igaziba" belehalsz, az "igaz" meghal érted, ha kell!"
"A vér is gyorsabban lüktet bennem, ha közelebb jössz hozzám."
"Megtaláltam az okot arra, hogy megváltozzam, az okot egy új kezdetre... és ez az ok Te vagy."
"Nem tudom megígérni, hogy mindig minden rendben lesz, de az biztos, hogy én itt leszek veled, és még a legrosszabb napjaidon is számíthatsz rám!"
"A szerelemért, a szavaidért a kölcsön visszajár!"
"Amikor megtagadtam azt, aki voltam, megtaláltam önmagamat. Amikor megismertem a megalázottságot, és mégis folytattam utamat, megértettem, hogy szabadon megválaszthatom a sorsomat. Tudom, hogy nélküle is tudok élni, de szeretnék még egyszer találkozni vele - hogy megmondhassam neki, amit soha nem mondtam, amíg együtt voltunk: jobban szeretlek, mint saját magamat. Ha ezt elmondanám neki, tovább tudnék menni békében - mert ez a szerelem megváltott."
"Lehetnék én flegma is, de nem tudnám megtenni. Nem tudnám azt mondani, hogy húzz el, mert azt akarom, hogy maradj velem. De neked mi jár fejedben?? Mondd, mit szeretnél tőlem?? Ha semmit, miért nem mész el?? Engem ezzel megbántasz, hát nem érted?? Itt vagy velem, de mégsem értelek. Mondd, szeretsz? Vagy egyszerűen csak elviselsz?? Itt akarsz maradni, vagy csak kényszert érzel?? Várok a válaszra, de nem várhatok örökké. Értsd meg, nem adhatom oda a szívem, ha tudom, hogy te töröd ketté…"
- Szeretsz?
- Szeretlek - feleltem.
- Fogalmam sincs, miért...
- Mert csupa szeretet vagy, csupa melegség, mert vág az agyad, tele vagy ötletszikrával, mert minden érdekel, mert van benned felelősségérzet, mert élvezet veled lenni, mert szépen, érthetően beszélsz, mert mindennek a jó oldalát látod meg, mert érzékeny vagy, ezenkívül értelmes, kreatív, higgadt, sokoldalú, gyakorlatias, szabadságszerető, vállalkozó kedvű, szép, tehetséges, rendszerető, belátó, titokzatos, mindig más, kíváncsi, jókedvű, kiismerhetetlen, erős, határozott, kalandvágyó, komoly, megfélemlíthetetlen és bölcs.
"A szerelem olyan, mint egy vadrózsa, gyönyörű és nyugodt, de hajlandó vért ontani a maga védelmében."
"Az én szerelmem nem tudott meghalni. De élni sem."
"Tudom, hogy nem értesz engem, de becsüllek, mert elfogadsz."
"Én tudni akarok! - csapott le Joseph tenyere az asztalra. – És szeretni akarok. - Ujjai ökölbe szorultak az asztal fáján. - Annyi tudást és annyi szeretetet akarok, hogy biztonságban legyek, és ne kelljen hamis istenekben hinnem. - Ne szeress senkit, Joe. - A gyűrött arc összeomlott, papírbőrén könnyek szivárogtak át. Az öregember belesírt a teájába. - Ha szeretsz, védtelen vagy. Ha szeretsz, fölfekszel az áldozati oltárra, meztelenül, kiterítve, megkötözve, betömött szájjal, nem vagy önmagad, és egy vékony szálon ott lóg fölötted a kés. Ez a szál: a szeretet... - Te szerettél! - üvöltötte a fiú. - Szerettél... - Igen, igen, igen! - A harag úgy sütött át a könnyeken, mint a nap. - Szerettem, hogy a fene egyen meg, a fene egyen meg..."
"Ha az ember szeret valakit, mindig megdobog később a szíve, mikor hall róla, vagy látja.... azt hiszem, minden elmúlik, de a szeretet nem múlik el."
"Normális embereknek tovább tart kimondani, hogy szeretlek. Első lépcső, mikor azt hiszed, hogy azt hiszed. Aztán eljön a pillanat, mikor azt hiszed, hogy tudod. Aztán jön az, mikor tudod, hogy tudod, de nem tudod kimondani. És akkor következik az, amikor tudod, hogy tudod és már nem bírod visszatartani."
"Újra a régi helyen jártam. Azon a füvön, melyen veled jártam. Néztem egyedül a csillagokat, akárcsak régen a te arcodat. Olyan régen volt már, tovatűnő emlék boldog, vissza-visszatérő kacér kép. Úgy fáztam az éjszaka csöndjében, úgy vágytam ölelésedre, mint még sohasem. Magányosan néztem a csillagokat, s sírva suttogtam: Gyere vissza..."
"Elképzelem, milyen érzés lehet, ha olyasvalaki érint meg, aki annyira szeret, hogy nem bírja nézni, hogy elaludtál. Hozzád ér, te pedig arra ébredsz, hogy keze a szíveden van."
"Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod. Amikor tudod, hogy kár volt az egész, mégse bánod. Amikor meglátod, s hevesebben dobog a szíved. Amikor érzed, hogy érte remeg két kezed. Amikor várod, hogy újra eljöjjön a pillanat. Amikor várod, hangját és szavait. Amikor naponta felidézed magadba az együtt töltött órák emlékeit. Amikor néznéd mosolyát és két szemét...Akkor vedd tudomásul, hiába tagadod, igen is SZERETED méég!"
